A recenzens moshatja kezeit, a poéngyilkosságot más követte el. A némileg figyelmes mozizó ugyanis már a címből sejtheti, itt a vége, fuss el véle, most aztán olyan halálbiztos a halál, hogy ezzel be is fejeződik a nagy hírű horrorsorozat. Ha ezt gondolja, eltalálta. A Nyolcadik utas a Halál, majd A bolygó neve: Halál címmel forgalmazott munkák után itt a befejező rész, A végső megoldás: Halál. Ez így eléggé árulkodó ahhoz, hogy ne kelljen összeszorított foggal titoktartani e jegyzet-írás közben. Persze a műfaját tisztességes mesterségbeli felkészültséggel művelő horrorban nem is a végkimenetel az igazán lényeg, hanem a félelem hozzá vezető útja. Nos, itt aztán tekergős út ez: egy mesterséges börtönbolygó belsejének rozsdásodó, sötét fémlabirintusa.
Ripley hadnagy, akinek a szerepében a szépséges Sigourney Weaver ezúttal szinte a teljes filmidő alatt kopaszra nyírt fejjel hadakozik a megnevezhetetlen iszonyat, a világűrből behurcolt idegen szörny ellen, szóval a bátor hadnagy itt már a végső harcát vívja. Ráadásul két tucat rosszarcú börtöntöltelék társaságában. Meg kell adni, ocsmány egy nyüvet találtak ki ismét a szerzők a rettegni kész lelkek ijesztgetésére. Irdatlan kalapácsfejével úgy üti fel az óvatlanul elkóricáló fegyencek koponyáját, mint jobb népek a lágytojást a vasárnapi reggelinél. Van mit borzongani, David Fincher rendező nem kíméli a közönségét. Nem azt mondom, hogy van annyira tartós a döbbenet, mint amit mondjuk a megadóztatni kívánt családi pótlékot legújabb ötletének hallatán éreztünk, de azért ez sem kutya. Na meg ez ki van találva, ne kerteljünk, szakértelemmel.
(bársony) Népszava, 1992 október 15.
Az eredeti cikk:
