Tizenhárom éve riogatott először, a tejfogak elhullatásával újra támadt, most pedig itt áll előttünk teljes vértezetben, túlhajtott libidóval „A” Szörny, a Kollektív Félelmek Túldimenzionált Szaurusza, a technovilág kreatúrája – az Idegen. Figyelem! Az Idegen – szép.

A Végső megoldás: HÁLÁL című film főszereplője változatlanul a Föld valamennyi fellelhető laboratóriumának tévedéshalmaza, a genetikai kísérletek torz-szüleménye: az Idegen. Az első két részhez képest az Idegen most szinte gyönyörű, tartózkodó és anyás, a jelek szerint egy nem túl jól sikerült hibernálási kísérleten kívül semmi nem hozná ki a sodrából. A művet azonban be kell indítani – és a jelek szerint: be kell fejezni -, ezért egy angol-amerikai koprodukciót követően szentesitetté válik a kontinentális és az újvilági kultúra nagy találkozása Kolumbusz évében.

Nagyon furcsa látni, miként válik értelmiségi műfajjá a szintetikus teremtésmedencében feloldódó, Ridley Scott nevével „Fém”- jelzett főhős; Shakespeare-színészek mondják ki a hangsúlyt, Bosch, Miro és Dix táblái elevenednek meg digitális rögzítésben, a legszebb azonban az a pillanat, amikor rájövünk – az angolos műveltség és az amerikai kultúrpragmatizmus létrehozza a sokáig elképzelhetetlent: Jeanne D’Arc (valami fogpaszta vagy ősi ellenség?) kihasználja az ólom olvadási pontján tetten érhető lehetőséget, és létrejön a nagy frigy, találkozik a Terminátorral.

Addig azonban még nagyon sok minden történik. Elve szülnek, elsorvadnak, pénzt tesznek
zsebre. Elsősorban – és utoljára – Sigourney Weaver Nincs szerencséje.

Rusnya véget ér, mint az önök kedvenc rovata, amit 50 százalékban nem is az entéká, hanem Ligeti Nagy Tamás írt.

H. Z. S.
Kurír, 1992. október 15.

Az eredeti cikk: