Faust ismertetője

Bezonyám, nemrég megjelent az általam annyira várt Aliens-Üvegfolyosó és egyéb történetek című képregénygyűjtemény, mely újabb kísérletet tesz egy kis életet lehelni a már közhelyként halottnak nevezett magyar képregénypiacba. Pár éve, amikor ennek az „életlehelésnek” az egyetlen értelmes(bahh) képviselője az Ultimate Spiderman magyar megjelenése volt, személy szerint nagy értékű fogadást nem mertemvolna tenni hogy valaha is lesz igazán cool képregény újra szeretett hazánkban. De az idő rámcáfolt, mert jött a Rozsomák(azóta behalt), a Sin City(máig megjelenik), az Ultimate X-Men(bár én ugyanannyira utálom, mint az áltimét pókot,de ez legyen az én bajom), és még sorolhatnám.

A már emlegetett piachalál előtt közvetlenül megjelent már Aliens képregény, a Szukits Kiadó kiadta a négy számos Lidérces Utazást(Nightmare Asylum), melyet a mai napig kedvenc képregényeim között tartok számon. Ezt követte az előzmény, az Idegenek a Földön(Earth Hive) kiadása, mely emlékeim szerint a harmadik számnál megszűnt, ahogy a kiadó több, jobbnál-jobb sorozata is, mint a Predator vagy a Maszk.

Tehát az Üvegfolyosó, és kiadója, a Cartaphilus nagy kihívás előtt álltak, hiszen egy régóta tátongó, hatalmas űrt kellett betölteniük, kiváltképpen a rajongók szemében. Mivel magamat is annak tekintem, gondoltam írok egy kis rövidke élménybeszámolót, urambocsá értékelőt-ugyanis a mai nap alkalmával megvásároltam a kötetet. Hogy szememben teljesítette-e a feladatát, nemsokára kiderül :). Már az elején megjegyzem, hogy senki esetleges vásárlási szándékát nem szeretném gyengíteni/erősíteni, csupán önnön szerény-szerénytelen véleményemnek adok hangot! Ugorjunk is neki-ha a képregényekre is vonatkozik a spoiler fogalma, óvatosan közelítsetek!

A kötetben 4 minitörténet kapott helyet. A kiadó dicséretére legyen mondva, hogy igyekeztek négy teljesen különböző korzsakbeli, látásmódú, stílusú képregényt keresni, és ez sikerült is. Ezzel csak az a bajom, hogy véleményem szerint az Aliens képregényekben több az igénytelen bóvli, mint az igényes alkotás, emiatt aggódtam is a történetek kiválasztásával kapcsolatban.

Földre szállt angyal (Earth Angel, 1994)

Szerintem mind a filmművészetnél, mind könyveknél, képregényeknél, játékoknál stb. meghatározó az első 5-6 perc/oldal/fejezet. Ha érdekes, izgalmas, akkor a néző,olvasó továbbmegy érdeklődve, ám ha unalmas, csúnya, vagy bármilyen negatív jelző illeti, akkor sokan félreteszik az adott „tárgyat”. Nos, ha ezt nagyon komolyan venném, akkor az Üvegfolyosó a kukában végezte volna. Rengeteg Aliens képregényt olvastam az idők folyamán (főként az internet hathatós segítségével), és sajnálatos ezt leírni, de ennél szarabbal még nem találkoztam.

50-es évek Amerikája. Egy párocska lezuhant űrhajót talál, melyből annak felrobbanása előtt kivonszolják eszméletlen pilótáját. Az illetőnek egy aranyos kis facehugger van az orcáján, és az orvosi szobában meg is születik a bébi-egy királynő természetesen. Innentől fogva a történet teljesen összevissza és értelmetlen lesz. Isznak a kocsmában, valaki kimegy vizelni, jön a királynő, ledarálja. Majd két másikat is, aztán még egy párat. Eközben a doktor autóba taszigálja a családot hogy elvihesse őket-persze ott is jelen van a királynő, és betámadja a kocsit. Az felrobban, család domboldalon legurul, jönnek a kemény motorosok(!), aztán tojások, mellkasrobbantók, benzin, tűz, és a végén egy olyan dramaturgiai csavar, melyet Jim Davis is megirigyelhetne…a forgatókönyv minden pillanatában egy slasher mozit idéz, mely az 50-es évek környezetében kiválóan(?) funkcionál. Ha ez az egész tematika szándékos, gratulálok, ha nem, anyátok. A rajzstílus klasszikus (ki hitte volna ’94-es képregénytől:), és John Byrne stílusa…nem lesz a kedvencem. Sok helyen túl „sűrű”, zavaros, és a színezés sem kedvez az olvasói szemnek. Az utolsó pár oldalt vért izzadva kell értelmezni…Mindent egybevetve nem túl reményteli kezdés.

Üvegfolyosó (Glass Corridor, 1998)

A címadó füzetecskével kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Egyrészről a rajzok és a színezés(főleg az utóbbi) itt sem túl kielégítőek, néhol kifejezetten zavaróak-viszont a történet nagyon jó. Legalábbis amennyire ki lett bontva, érzésem szerint még pár oldalig lehetett volna boncolgatni.

Főhősünk Frank, szakmáját tekintve bérgyilkos. A történet elején tanúi lehetünk, ahogy munkája végezte közben(a’ka célszemély likvidálása) rémképek gyötrik, mintha mindenki őt nézné egy üvegfalon keresztül. „Szemtanúi” és saját lelkiismerete elől egy csempészhajóra menekül. Ám a hajó a csempészett embereken kívül mást is szállít, mégpedig mindenki kedvenc banánfejű élijenjének egy példányát, aki az elmés legénység segítségének köszönhetően kiszabadul, és tizedelni kezdi felszabadítóit. Ám Frank már ismeri az idegent, és azt is, hogyan kell megölni…

Felszínesen ennyi a történet, ám helyet kap egy kis vallás,egy terhesség, és Frank lelkiismerete, és összeségében egy frankó, sok helyen (pl. a szülésnél) A3 fílingem volt, ami nekem jó, többeknek kevésbé. Ha már itt tartunk, az egész történetet körüllengi az a bizonyos alien atmoszféra, melyet csak igen kevés rajzolt füzetben tudtak akár nyomokban is visszaadni-kár hogy a rajz lerombolja az összképet…:(. De ne károgjunk, az Üvegfolyosó egy jól sikerült darab!

Malac (Pig, 1997)

Az általam legjobban várt rész. Űrkalózok egy elhagyatott bolygón lezuhant hajóroncsot találnak, melynek rakománya mesés -kb. 70 millás-értékű. Az egyetlen problémát a roncs mellett fészkelő idegen horda jelenti. Ám a banda főnökének, Stich-nek nagy ötlete támad:a legénység kismalacára távirányítós bombát szerelnek, és ledobják a roncs mellé. Ám a terv meghiúsul, és ha akarják a rakományt, újat kell kieszelni…

A borító egész egyszerűen zseniális, a téma aranyos és rengeteg poén lehetőségét rejti magában. Előre tudtam, hogy ez lesz a legjobb sztori a négy közül. El lehet rontani egy teljeséggel ironikus és humorra épülő sztorit, miszerint egy Babe-szerű ártatlan kismalac baszik ki egy hordányi aliennel, megszerezvén a milliókat „szeretett” gazdijainak?

El.

Biztosan én vagyok ízlésficamos, mert manapság túl sok képregényre mondom azt, hogy csúnya. OK, hogy nem lehet mindenki egy Beauvais, vagy egy Mignola, akár egy Romita Jr… de ilyen ocsmány szart egész egyszerűen nem értem, hogyan lehet rajzolni, és kiadni. Kétlem, hogy találok olyan embert, aki elolvassa a Malacot, és csettint egyet, mondván „de faszák a rajzok!”. Mind a ceruzarajz, mind a színek kritikán aluliak, és aláássák az egész képregény értékét. Én szebbet rajzolnék, efelől nincs kétségem-szomorú…

Vadász (Stalker, 1998)

Ahogy a Malac a legjobban várt sztorim volt, úgy a Vadász érdekelt a legkevésbé. Vikingek és alienek? Őszintén szólva sok helyszínen, sokféle szereplővel el tudok képzelni egy alienek elleni harcot ábrázoló szituációt, de a vikingek kora nem ezek közé tartozik. Meglepve tapasztaltam gondolataim cáfolatát, és meg kell mondanom, a Vadász a legjobb a négy füzet közül, méghozzá kimagaslóan!

A sztori nem túl tekervényes: Rainulf és hada elhatározzák, hogy egyszer s mindenkorra leszámolnak a vikingek népét évtizedek óta írtó, legendás sárkánnyal-ez a sárkány lenne ugyebár az alien.

Mivel nem fikázni kell, nem tudok érdemben annyit a Vadászról nyilatkozni, mint tettem azt feljebb, de azért igyekszik az ember…a rajzok csodaszépek. Első blikkre Den Beauvais is készíthette volna, de David Wenzel stílusa kisebb vonásokban különbözik a kanadai mesterétől-de mindketten gyönyörűen alkotnak, kétségtelen. Mondjuk lehetne kötekedni, hogy a vikingek korában az alien(főleg a feje ugye) miért hajszálpontosan ugyanolyan, mint amilyen az LV-426-on fejlődött ki a kihalt, élettelen bolygón, de ennyire nem vagyok véresszájú fanboy. Szépséges külső, normális történet-az Üvegfolyosó legjobb része!

Hát ez lenne a várva-várt négy történet rövid értékelése szememmel. Amint az kiderült, nem vagyok maradéktalanul elégedett a kötettel, ámbár lehet, hogy csak az elvárásaim voltak túl nagyok, vagy csak túlontúl kritkus szemmel figyeltem a dolgokat. A kérdés, hogy egy rajongónak megéri-e kifizetni a kötet árát, mindenki döntse el maga. Részben megbántam, mert 2 történet egész egyszerűen ronda, és ez tönkreteszi az összképet. Másrészről örülök, hogy végre ismét megjelent egy Aliens képregény, és magaménak tudhatok egyet. A borítót a megjelenés előtt csúfnak tartottam, de így, kezemben tartva visszavonom-semmi baj nincs vele. A gyűjtemény kereken 100 oldalas, kiváló minőségű papírra (nem wc-papír,mint a Pókember) nyomott, nívós munka. Ha a Földre szállt angyal és a Malac (de leginkább utóbbi) helyett egy másik, igényesebben megvalósított történetet választottak volna a készítők, egy rossz szavam nem lenne. De örüljünk így is, hogy újra Aliens képregényeket olvashatunk magyarul, és nem monitoron „keresztül”. Őszintén remélem, hogy az újabb kötetre nem kell hosszú éveket várnunk, és a készítők szemei olyan mesterművek felé fordulnak, mint pl. a Salvation-Sacrifice, vagy a Nightmare Asylum.

Forrás: krinc.blogspot.com