Predash ismertetője:

A Cartaphilus már bizonyított a képregény-fanoknak, nem is olyan rég a nagyszerű Watchmen kötetekkel, amelyek árban és a kiadás minőségében is beszálltak az itthoni kissé foghíjas képregény kiadásba. Szerencsére a kiadó nem tétlenkedik, és remélem, ezután sem fog, éppen ezért néhány hete megjelentették az Aliens: Üvegfolyosó és egyéb történetek címmel egy újabb kötetet. Mivel Magyarországon is elég nagy rajongótábora van mind az Alieneknek, mind a Predatoroknak, ezért elég sokan várták a kötet, köztük én is.

Ami azonban rögtön negatívumként feltűnik, az az iszonyatosan ronda borító. Egyaránt megrovás illeti mind a rajzolót, mind a kiadót a választás miatt, mert a kötetben szereplő történetek közül bármely másnak jobb borítója lett volna. Ha túltesszük magunkat a ránk ordító förmedvényen és belelapozunk a kötetbe, akkor rögtön feltűnhet a Watchmennél már megszokott jó minőségű papír, amelyre igen éles és kellően színes oldalak lettek nyomva. Valahogy így kellene kinéznie egy Csodálatos Pókembernek is, bármennyire is lerágott csont a téma.

A kötetben egyébként négy önálló történetet olvashatunk el. Én Alien képregényt még nem olvastam, ellenben Predatort már igen, és meg kell mondjam őszintén, ha ilyen az összes Alien(s), akkor nem feltétlenül fogom magam törni miattuk. A kötet hibája leginkább maga a jellege. Kissé fájó olvasni mindegyik 20-25 oldalra besűrített történetet, rövidsége, és emiatt kidolgozatlansága miatt. Mivel nagy mániám a one-shotok olvasása bármely témában, ezért azt vártam, hogy négy jó, egyrészeshez méltó ütős, kellően akciódús, esetleg drámai vagy megrázó Aliens történetet olvashatok majd, amely leköti a figyelmemet, és nem kelt olyan hatást, mintha egy többrészes sorozatból emelték, vagy inkább rángatták volna ki, hogy beleillesszék az amúgy egymástól témájában rettentően eltérő kötet. Utóbbi szempont egyébként jó megoldás, mert ha jobb sztorik lettek volna kiválasztva – amelyek egyébként kicsit jobb rajzokkal vannak megáldva, akkor kellően izgalmas és változatos kötet születhetett volna.

Azonban az Aliens hangulat egy kicsit hiányzik, és csak az első történet igazán Alienes, ám az sem eléggé. Jobb lett volna négy klasszikust, esetleg egy minit megjelentetni, mert így a Ridley Scott által megalkotott klausztrofóbikus és nyálkás élmény elmaradt. Szerencsére azért nem annyira szörnyű a négy történet, bőven belefér az olvasható kategóriába, sőt, a Malac egyenesen szórakoztató is, bár azt is olvastam volna jó pár oldallal hosszabban. Lehet, hogy csak én láttam rosszul, de mind a négy történetre ráfért volna még legalább 3-4 füzetnyi tartalom, és akkor mindegyik után elégedetten csettintettem volna. Így azonban csak azt tudom mondani, hogy ha legközelebb válogatást ad ki a Cartaphilus, akkor inkább kevésbé elvont témákat válasszon. De megmaradhat az ongoingnál vagy a miniknél is, ahogy az a Watchmennél száz tíz százalékosan bejött nekik. A pénzemet nem sajnálom érte, de újraolvasni nem hiszem, hogy fogom.

Forrás: colossi.wordpress.com