Alien Covenant Sajtókönyv

A galaxis egyik távoli bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége csodás planétát fedez fel. Ám a Paradicsomnak tűnő új világ igazából sötét és veszélyes, és a telepesek hamarosan olyan ellenféllel szembesülnek, amelynek kegyetlensége felülmúlja minden képzeletüket.

ISTEN HOZTA A COVENANT FEDÉLZETÉN!

Ridley Scott az első pillanattól vért akart.
„Azt hiszem, ez volt számára a legfontosabb – mondja az Alien: Covenant producere, Mark Huffam. – A legelső beszélgetésünkön közölte, hogy most egy nagyon, nagyon durva, korhatáros filmet fogunk csinálni, amiben patakokban ömlik a piros festék. Olyat, amitől mindenkiben megáll az ütő!”
Ha valaki tudja, hogyan kell intelligens, agyafúrt történetvezetéssel és pontosan adagolt hatáselemekkel halálra ijeszteni a nézőt, akkor az Scott. Az Alien-sorozat első filmje, az 1979-es Nyolcadik utas: a Halál, amelyben feltűnt minden idők legfélelmetesebb űrlénye, a Ripleyt és a Nostromo legénységét hajszoló gyilkos szörnyeteg, ma már a horror műfajának nagy klasszikusa.
„Furcsa, de mindig is úgy tekintettem arra a filmre, hogy nem több, mint egy jól megcsinált, B-kategóriás mozi – vallja be Ridley Scott. – Végül is a sztorija faék egyszerűségű: hét ember, bezárva egy sötét, öreg házba, a legtöbben meghalnak, egy megmenekül.”
A Nyolcadik utas: a Halál baljós atmoszféráját megidéző Alien: Covenantban Scott továbbfejleszti az Alien-mitológiát. és részben kitölti a történetfolyamon tátongó réseket. A film egy békés misszió képeivel indul: a Covenant űrhajó telepeseket szállít a Origae-6-re. A szerelmespárokból álló jókedvű, optimista csapat azért utazik a távoli bolygóra, hogy ott új kolóniát hozzon létre. Az űrhajó fedélzetén a telepesek és néhány tucat embrió mellett ott utazik a hajó legénysége: Branson kapitány (James Franco) és felesége, Daniels, a földformáló műveletek irányítója (Katherine Waterston); Christopher Oram parancsnokhelyettes (Billy Crudup) és felesége, a biológus Karine (Carmen Ejogo); Tennessee (Danny McBride) és Faris (Amy Seimetz) pilóták; Lope őrmester, a biztonsági főnök (Demián Bichir) valamint helyettese, egyben társa, Hallet őrmester (Nathaniel Dean). És velük van egy android, a szintetikus Walter (Michael Fassbender), aki az utasokra vigyáz, míg azok hibernációs álmukat alusszák a hosszú úton.
Amikor egy csillagrobbanás söpör végig az űrhajón, és megrongálja az energiagyűjtő vitorlákat, Walter arra kényszerül, hogy felébressze a legénységet. Egy mechanikai hiba miatt azonban a kapitány alvókamrája nem nyílik ki, és a küldetés parancsnoka borzalmas, kegyetlen halált hal. A tragédia nyomán a mélyen vallásos Oram veszi át a Covenant irányítását, Danielst pedig letaglózza férje elvesztése. Elveszetten bolyong az űrhajón, ahol rajta és Walteren kívül mindenkinek van párja.
Walter figurája ismerős lehet a nézőknek: ő a Prometheusból megismert android, David új változata. Technikai szempontból felülmúlja elődjét, érzelmi skálája azonban szűkebb. Nem tud szeretni, és abszolút hűséges a Covenant legénységéhez: a figurát megszemélyesítő Fassbender jellemzése szerint egy „tökéletes inas”.
„Az élteti, hogy szolgáljon és védjen – mondja Walterről Fassbender. – Végtelenül logikus, és nincsenek érzései.”
Daniels mégis a társaságában talál vigasztalást – mellette legalább nincs egyedül.
Az űrhajósok életét újabb váratlan esemény zavarja meg: miközben Tennessee a hajón kívül javítást végez, titokzatos üzenetet hall, amely segélyhívásnak tűnik. A jel forrása egy közeli planéta, és a kapitány úgy dönt, új pályára állítja az űrhajót.
A vallásos Oram nehezen viseli a parancsnoki felelősséget, és amikor fokozódik rajta a nyomás, rózsafüzérét morzsolva próbál megnyugodni. „Súlyos tehernek érzi, hogy kétezer ember életéért felelős – magyarázza a figuráról alakítója, Billy Crudup. – Döntését komoly lelki tusa előzi meg, és nyugtalan, amiért az ismeretlenbe vezeti a rábízott telepeseket.”
Egy ionvihar miatt a Covenant nem tud landolni a bolygó felszínén, ezért a tudósok és biztonsági emberek kisebb csapata egy leszálló egységgel elindul a planéta felkutatására, az anyahajó irányítását pedig Tennesse veszi át. Amikor az elsősorban komikus szerepeiről ismert Danny McBride először találkozott Ridley Scottal, hogy Tennessee figurájáról beszélgessenek, a rendező a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című klasszikus Kubrick-filmszatíra egyik szereplőjét, T. J. „King” Kong őrnagyot ajánlotta a figyelmébe.
„Ezt a figurát adta meg referenciapontnak, a többit rám bízta – meséli McBride – Ridley Scott olyan színészeket választ, akikről tudja, mire képesek. Kijelöli az irányt, ha valaki túl messzire megy, visszatereli, de alapvetően hagyja dolgozni az embert.”
Miközben Daniels, Oram, Karine, Walter, Faris és társaik a Lander fedélzetén a bolygó felé tartanak, Tennessee a Convenanton marad a kommunikációért és navigációért felelős Upworthtal, akit Callie Hernandez alakít, és annak férjével, a Jussie Smollett által megformált Rickkel. Nyugtalanságuk fokozódik, amikor az ionvihar minden kapcsolatot elvág az űrhajó és a leszálló egység között.
„A forgatókönyv egyik legizgalmasabb ötlete, hogy a hajón párok utaznak, ami megduplázza a tétet – fejtegeti McBride. – Nem csak magadért aggódsz, hanem a társadért is.”
Miután a csend túl hosszúra nyúlik, Tennessee-ék úgy döntenek, közelebb merészkednek a Covenanttal a bolygóhoz. Upworth összecsap Tennessee-vel, mert úgy érzi, a protokoll megsértésével veszélybe sodorják a Covenantot és az utasokat.
Az ionviharban manőverező Lander megsérül, de a csapat épségben földet ér a bolygón, ahol csodálatos, paradicsomi látvány fogadja őket. Egyvalami viszont annál nyugtalanítóbb: a környezet teljesen csendes. „A planéta halott, olyan, mint valami kísértetkastély – mondja Ridley Scott. – Csak növények élnek rajta, állat egy sincs.”
Faris a Landeren marad, hogy elvégezze a szükséges javításokat, Karine pedig a biztonságukra ügyelő Ledward közlegénnyel (Benjamin Rigby) elindul biológiai mintákat gyűjteni. Ám utazásuk a különös tájon hirtelen horrorba csap át – Ledwardet valami borzalmas, ismeretlen betegség kapja el, és Karine minden erejére szükség van, hogy visszavigye a Lander orvosi szobájába.
Ott aztán elszabadul a pokol. Karine egy szörnyeteg borzalmas megszületésének lesz tanúja. A lény egy Neomorph: a Nyolcadik utas: a Halálban megismert idegen soha nem látott, új megjelenési formája.
„Karine semmit sem ért – magyarázza Ejogo –, és ettől még iszonyatosabb az egész. Ez nem olyan, mint amikor valaki egy tigrissel néz farkasszemet, hiszen akkor legalább tudja, mi következik. Ez itt viszont irracionális és fölfoghatatlan.”
A szörnyeteg őrjöngve végigszáguld a Landeren, és halálra rémiszt mindenkit, aki az útjába kerül. A kétségbeesett csapat egy titokzatos, csuklyás alaktól kap váratlan segítséget: a megmentőről kiderül, hogy nem más, mint a Prometheus űrhajó Davidje, aki nagyjából egy évtizede él itt egyedül.
„A magányosan töltött évek őt is megviselték, a haja hosszú és csapzott, a külseje elvadult – meséli Fassbender, aki David és Walter kettős szerepét alakítja a filmben. – Az időt azzal ütötte agyon, hogy zenélt, festett és rajzolt.
David egy elhagyott városba vezeti a holtra rémült felfedezőket, akik azonban egyre újabb és újabb veszélyekkel szembesülnek. „A helyzetük katasztrofális, és elvesztették a Landert is, amivel kimenekülhetnénk ebből a pokolból – mondja a Lope-ot megformáló Demian Bichir. – Lope–nak, mint tapasztalt katonának vissza kell szereznie az irányítást, hogy egyben tarthassa csapatát. Az események ráadásul Hallettel is kemény próba elé kapcsolatát.”
„A két férfi régóta szereti egymást – veszi át a szót Hallett alakítója, Nathaniel Dean. – Házasok, és a környezetük egyáltalán nem ütközik meg a kapcsolatukon. Csodálatosnak tartom, hogy Ridley és a producerek beleszőtték a történetbe ezt a szálat, mert azt üzenik vele a nézőnek, hogy a jövőben ez a megközelítés lesz a természetes. Ezek jó emberek és kiváló katonák, amúgy pedig melegek.”
Bichir és a katonákat játszó többi színész intenzív fegyveres és erőnléti képzésen esett át a forgatás előtt. Bichir számára azonban talán még ennél is fontosabbak voltak azok a beszélgetések, amelyeket Ridley Scottal folytatott Lope karakteréről. „Egy színésznek készen kell állnia arra, hogy magától is megoldjon bármilyen feladatot – magyarázza Dean. – De ha egy olyan zseni, mint Ridley Scott személyesen ül le vele beszélgetni, attól szárnyakat kap.”
Bichir és Dean először dolgozott Scottal, Fassbendernek viszont ez volt a harmadik közös munkája a rendezővel. „Michael csodálatos színész, akit remek humorérzékkel áldott meg a sors – dicséri Fassbendert a direktor. – A forgatáson ezt a kaján humorát igyekeztem felpiszkálni.”
„A nevetéstől a néző ellazul – csatlakozik a rendezőhöz a színész –, így a rémisztés még hatásosabb.”
A veszély fokozódásával a Covenant legénységének lépnie kell, ha nem akarja, hogy a bolygón rekedt társai kivétel nélkül odavesszenek. Kétségbeesett mentőakcióra szánják rá magukat, és odalent Daniels veszi át a parancsnokságot.
A Nyolcadik utas: a Halál Ripley-jének örökébe lépő Daniels újabb nagyszerű alak Ridley Scott női hőseiknek panteonjában. „Ridley Scott mindig is vonzódott ehhez a hőstípushoz – mondja a szerepet alakító Katherine Waterston. – Daniels olyan ember, akit a veszély megerősít; a gondolkodása kitisztul, gyorsan, határozottan cselekszik. A film elején is okos, intelligens, de nincs benne semmi hősies, teljesen átlagosan hat. A drámai események azonban hatalmas lelki tartalékokat mozgósítanak benne.”
Ridley Scott Paul Thomas Anderson 2014-es filmjében, a Beépített hibában (Inherent Vice) figyelt fel Waterstonra. „Daniels szerepére olyasvalakit kerestem, akinek kiváló a fizikuma, magas, sportos és mindemellett nagyszerű színész – magyarázza a rendező. – Érdekes, hogy mind ő, mind Billy Crudup a színház világából érkeztek, és nagyon technikásak, képzettek, érzékenyek. Egy olyan filmben, mint az Alien: Covenant, ahol sorra halnak a szereplők, és mindenféle iszonyatos dolgok történnek, a félelemnek sokfajta árnyalata jelenik meg. Egy színházi ember nagyon mélyre tud merülni a saját lelkében, és igen vad dolgokat tud onnan felszínre hozni.”
A forgatás előtt Waterston is intenzív fizikai felkészítésen esett át, és a fegyverek kezelését is megtanulta. „Úgy éreztem magam, mintha játszótéren lennék – mondja a színésznő. – Szabadjára engedhettem énemnek azt a részét, amit a magánéletem soha nem használok”
Míg Waterston „kemény csaj” karaktere nem előzmények nélküli az Alien-filmek univerzumában, a szörnyek, amelyekkel meg kell küzdenie, vadonatújak – egészen addig a pillanatig, amíg fel nem tűnik a vásznon a klasszikus Xenomorph.
„Az Alien: Covenant sok tekintetben a Nyolcadik utas: a Halált idézi – fejtegeti Fassbender. – Sötét és kemény, és attól a pillanattól kezdve, hogy a Covenant belekerül az űrviharba, lélegzetvételnyi szünetet sem enged a nézőnek; torkon ragadja, és egyre gyorsuló iramban száguld vele a végkifejlet felé. Azt hiszem, ez az egyik legfélelmetesebb darab az Alien-szériában.”
Ez kétségtelenül igaz is. Az Alien: Covenanttal Ridley Scott visszatért a gyökerekhez. Aki ezt a filmet megnézi, ne számítson másra, mint könyörtelen, lélegzetelállító, súlyosan korhatáros iszonyatra.

A PRODUKCIÓRÓL

Az Alien: Covenantot 74 nap alatt vették fel a Fox Studios Australia új-zélandi műtermeiben. A film díszlettervezője Chris Seagers volt.
„Az űrhajók tervezési szempontból mindig kemény diót jelentenek – magyarázza Scott. – A Covenant nem egy lestrapált öreg járgány: felfedezőket, telepeseket és felszerelést szállít meghódítandó új bolygókra, tehát hatalmas raktérrel rendelkezik.”
„Amikor a koncepcióról beszélgettünk, elmeséltem Ridley-nek, hogy az olajfúrótornyok meglepően hasonlítanak az űrhajókra – veszi át a szót Seagers. – Kívülről primitívnek tűnnek, olyanok, mint valami hatalmas olajoshordó, belül viszont telezsúfolják őket a legkorszerűbb technológiákkal, és ember se nagyon kell hozzájuk, mert a működés teljesen automatizált. Hasonló a helyzet az űrtechnológiával, úgyhogy a legtöbb referenciát az ipari világból merítettük.”
A belső terek kialakításánál ismét a Nyolcadik utas: a Halál volt a kályha: a nyomasztó, klausztrofóbiás hatást alacsony mennyezetekkel és sötét folyosókkal erősítették. Ridley Scott működő hajóhidat akart, ezért Seagers csapata 1500 áramkört épített be, és minden kapcsoló, tárcsa működött.
„Úgy éreztem magam, mintha egy valódi űrhajón lennék – meséli Fassbender. – A folyosók, a híd és az alvókamrák hihetetlenül kidolgozottak voltak. Ez a fajta alaposság az akciófilmek világában nagyon ritka.”
„Amikor beléptünk a díszletbe, a lélegzetünk is elállt – teszi hozzá Crudup. – Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy egy valódi űrutazás részeseinek képzeljük magukat.”
Ridley Scott realizmus iránti elkötelezettsége komoly kihívás elé állította a különleges hatások supervisorát, Neil Corbouldot.
„Ridley nagyon vizuális típus, és mindent aprólékosan kidolgoz – magyarázza Corbould. – Ha vízcsepegés kell, azt is megmondja, hogy mekkorák legyenek a cseppek, és milyen sűrűn csepegjenek. Elképesztően pedáns, a díszlet legapróbb részleteire is odafigyel, és szereti a kézzel fogható, fizikai dolgokat.”
A csillagrobbanások és ionviharok tépázta űrjárművek mozgatásához, zötyögtetéséhez két hatalmas gimbalt (gömbcsuklós mozgató berendezést) építettek: a kisebbik tíz tonnát nyomott, és a Lander pilótafülkéjét tartotta, társa, egy negyven tonnás óriás a Covenant díszlete alatt húzódott végig húsz méter hosszan.
A bolygó felszínén játszódó jeleneteket az új-zélandi Milford Soundban és a Fox stúdióiban forgatták.
„A műteremben is a külső időjárást utánoztuk – meséli Dariusz Wolski operatőr, Ridley Scott régi munkatársa. – Milford Soundban szinte mindig felhő borítja az eget, és lágyak a fények. Néha kibukkan a nap, de a látványt a drámai hatású felhők uralják. Minden szürke és ködös, mintha állandóan pirkadna, vagy füst gomolyogna a tájon.”
Az elhagyott város belső jeleneteiben Ridley Scott olyan fényhatást kért az operatőrtől, amit a 18. századi festményeken láthatunk, ahol a gyertyákból sugárzik a meleg, puha fény. Wolski és csapata intelligens rendszert dolgozott ki a színészek megvilágítására.
„Mozgásérzékelőkkel kötöttük össze a lámpákat – magyarázza az operatőr. – Amikor valaki belépett, a fény kigyulladt, a távozásakor pedig kialudt. Csak pár jelenetben használtuk a rendszert, de ott remek szolgálatot tett.”
A forgatáson felvett snitteket utóbb számítógéppel tökéletesítették. A vizuális hatások supervisora, Charley Henley, aki a Gladiátor óta Ridley Scott állandó munkatársa, a legkiválóbb VFX-es csapatokat vonta be a munkába: a projektben részt vett az ausztrál Animal Logic, az angol MPC (Moving Picture Company), és a kanadai Framestore. Volt dolguk bőven, mert az űrben és a bolygón számos helyszínt kellett digitálisan megépíteni vagy feljavítani.
„A film egyik legizgalmasabb díszlete volt az a csarnok, amely tele volt zsúfolva gigantikus fejekkel – mondja Henley. – Ez az életben is lélegzetelállítóan nézett ki, de a számítógépen, ahol nem korlátoztak bennünket a műterem fizikai méretei, még jobban ráerősítettünk a hatásra.”
Henleyt, bár régóta ismeri Ridley Scottot, ismét lenyűgözte a rendező alapossága. „Saját storyboardot készít – meséli a supervisor –, amin minden jelenetet aprólékosan kidolgoz, és még a világításra vonatkozó elképzeléseit is feltünteti.”
Scott ötlete volt, hogy az eddig megismert Alien-változatok után az Alien: Covenant a szörnyeteg egy újabb variációjával rukkoljon ki. A Neomorphot részben Nyolcadik utas: a Halál Xenomorphját megálmodó svájci zseni, H.R.Giger munkái ihlették, de tervezésénél felhasználták a koboldcápa nevű ritka tengeri ragadozó ijesztő vonásait is.
„A Neomorph tulajdonképpen az idegen lény első fejlődési fokozata – fejtegeti Ridley Scott. – A teljes kifejlődéshez szüksége van egy emberi életformára, amivel egyesülni tud.”
A Neomorph terveit a rendező vázlatai alapján a lénytervezésért felelős supervisor, Conor O’Sullivan és munkatársai alkották meg a vizuális hatások részlegével együttműködve. „Conoréktól fantasztikus anyagokat kaptunk – emlékezik Henley –, és mi még jobban felspéciztük őket. Kidolgoztuk az izommozgásokat, és rengeteg apró részlettel tettük realisztikussá a teremtményt.”
Az O’Sullivan-csapat precíz munkája lenyűgözte a stábot. „Közelről látszott csak, hogy a szörnyek milyen elképesztően kidolgozottak – meséli Ejogo. – Igazi műalkotások voltak!”
„Ridleyt nagyon érdekli a biológia – fűzi hozzá Crudup –, és a szörnyek minden porcikájának megvolt a maga funkciója. Egyszerre voltak idegenszerűek, és félelmetesen ismerősek.”
Janty Yates jelmeztervező, aki a Gladiátorban, a Mennyei királyságban, a Robin Hoodban, a Prometheusban és a Mentőexpedícióban is Ridley Scott munkatársa volt, gyorsan rájött, hogy ebben a filmben, ahol megállás nélkül röpködnek a golyók, és iszonyatos mennyiségű emberi és alien-vér fröcsköl szerteszét, minden ruhából több példányra lesz szükség.
„A kaszkadőrök miatt a legtöbb ruhadarabot eleve le kellett kettőznünk, és ha valamelyik akciójelenetben megsérült egy holmi, ami gyakorta megesett, már cserélhettük is – meséli Yates. – Ridley ráadásul azt kérte tőlem, hogy az alvócuccoktól eltekintve senkin ne legyen ugyanolyan ruha. A biztonsági csapat tagjai taktikai mellényeket, brutális csizmákat és komoly fegyverzetet kaptak. Minden tartozékot felerősítettünk a jelmezekre, aztán az újraöltözésnél ugyanezt eljátszottuk a váltóruhákkal, és persze mindezt rohamtempóban, mert egy forgatáson az idő pénz… úgyhogy nem volt könnyű dolgunk.”
Yatesnek a nagy rohanásban is maradt energiája a művészi részletekre. A megözvegyült Daniels férje ruháit viseli az űrhajón – így gyászol, és védekezik a magány ellen. Az ilyen leheletfinom megoldásokkal a jelmeztervező a Nyolcadik utas: a Halál szellemét igyekezett megidézni.
„Az a film tele volt eredeti ötlettel – magyarázza Yates. – A Nostromo leharcolt batár volt, a belső terei lelakottak, a legénység ruhái viseltesek. A látványvilág szembe ment mindazzal, amit a korábbi sci–fikben megszoktunk.”
Az űrruhák megalkotásában Michael Mooney volt a jelmeztervező segítségére. Danny McBride öltözékéhez hosszas kutatás után a „Big Yella” nevű űrruhát választották referenciának, amely leginkább egy különös búvárruhára emlékeztet. Mooney és a londoni FBFX végül karbon szálas anyagból készítette el a filmben szereplő sárga szkafandert. „A színe nem igazán autentikus – vallja be Yates. – De Tennessee a világűrben viseli, amikor az űrvitorlákat javítgatja, és a sárga olyan csodás kontrasztot alkot a korrodált fémmel, hogy ebben az egyetlen esetben feláldoztam a hitelességet a szépség oltárán.”

A SZÍNÉSZEK

MICHAEL FASSBENDER (David/Walter) Németországban született, az írországi Killerney-ben nőtt fel, és a londoni Drama Centerben szerzett színészi diplomát. Első nagyjátékfilmje a 300 volt, később láthattuk többek közt az Éhségben (Hunger), az X-Men: Az elsőkben (X-Men: First Class) és az X-Men – Az eljövendő múlt napjaiban (X-Men: Days of Future Past), az Angelben, A kilencedik légióban (Centurion), a Jonah Hexben, a Becstelen Brygantikban (Inglourious Basterds), a Prometheusban, a Macbethben, a Steve Jobsban, a Song to Songban és A jogászban (The Councellor).
Legnagyobb sikerét a 2011-es Shame – A szégyentelennel (Shame), melynek főszerepéért Golden Globe és BAFTA-díjra jelölték, és a 2011-es Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb férfiszínésznek járó díjat.

KATHERINE WATERSTON (Daniels) Londonban született, édesapja az ismert amerikai színész, az Oscar-díjra jelölt Sam Waterston. Első filmje a 2007-es Michael Clayton volt. Játszott a Good Dickben, A robot és Frankben (Robot & Frank), a Sötét húzásokban (Night Moves), a Kísértő emlékekben (Queen of Earth), a Steve Jobsban és a Beépített hibában (Inherent Vice) – Ridley Scott ebben a filmben figyelt föl rá, és ennek alapján kérte föl az Alien: Covenant női főszerepére.

JAMES FRANCO (Branson) 1999–ben forgatta első játékfilmjét, A bambanőt (Never Been Kissed). 2002–ben a James Dean címszerepéért Golden Globe–díjat kapott. Legutóbb az Igaz történetben (True Story) és a Miért pont ő (Why Him) cím komédiában láthattuk.

BILLY CRUDUP (Oram) filmszínészi karrierje a Sleepers – Pokoli leckével (Sleepers) indult 1992-ben. Az élet kalandja (Jesus’ Son) főszerepéért a Párizsi Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó díjat vehette át. További filmjei: Majdnem híres (Almost Famous), Watchmen: Az őrzők (Watchmen), Vérkötelék (Blood Ties), Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight), Jackie.

DANNY McBRIDE (Tennessee) kisebb szerepek után A pancser harcművész-szel (The Foot Fist Way) ugrott ki. Játszott az Ananász expresszben (Pineapple Express), a Trópusi viharban (Tropic Thunder), a Király!-ban (Your Highness), és az Itt a végében (This Is The End).

DEMIAN BICHIR (Lope) Mexikóban született és nőtt fel, és hét évig a mexikói Nemzeti Színház tagja volt. Első amerikai filmje a Ha eljő a Pillangók ideje (In the Time of the Butterflies) volt, majd játszott a Che – Az argentínban (Che: Part One (The Argentine) és a Che – A gerillában (Che: Part Two), ahol Fidel Castrót alakította, a Női szervekben (The Heat), és A kertészben (A Better Life), amelynek főszerepéért 2012-ben Oscar-díjra jelölték.

CARMEN EJOGO (Karine) angol színésznő és énekes. 13 évesen, az Abszolút kezdőkben (Absolute Beginners) debütált, később feltűnt a Négybalkézben (What’s the Worst That Could Happen?), a Sparkle-ban, a Selmában, és a Legendás állatok és megfigyelésükben (Fantastic Beasts and Where to Find Them).

JUSSIE SMOLLETT (Ricks) gyerekszínészként olyan vígjátékokban szerepelt, mint a Kerge kacsák (The Mighty Ducks), és a Világgá mentem (North). Felnőttként leginkább az Empire című tévésorozatból emlékezhetünk az arcára.

CALLIE HERNANDEZ (Upworth) játszott az Oscar-díjra jelölt Kaliforniai álomban (La La Land), a Machete gyilkolban (Machete Kills) és a Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) című akciófilmben.

AMY SEIMETZ (Faris) filmjei: Icipici (Incredible Small), Feltörő színek (Upstream Color).

NATHANIEL DEAN (Hallett) ausztrál színész, A halál arcában (Walking on Water) és a Cigánykerékben (Somersault) játszott.

ALEXANDER ENGLAND (Ankor) kisebb tévés munkák után a 2015-ös Egyiptom isteneiben (Gods of Egypt) kapta első fontos filmszerepét.

BENJAMIN RIGBY (Ledward) ausztrál színész és producer, legutóbbi filmje az Oroszlán (Lion).

ULI LATUKEFU (Cole) ausztrál színész; Az ördög játszótere (Devil’s Playground) című nagysikerű krimisorozatban láthattuk.

TESS HAUBRICH (Rosenthal) Guy Pearce partnere volt a Jack Irish: Dead Pointban.

AZ ALKOTÓK

RIDLEY SCOTT (rendező) mintegy negyven éve van a pályán. Debütálása az 1975-ös Párbajhősök (The Duellists) volt, amely a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb első filmnek járó díjat.
1979-ben forgatta a Nyolcadik utas: a Halál (Alien) című korszakos sci-fi thrillerét, amely elindította a pályán Sigourney Weavert, és egy sikeres sorozat első filmje lett. 1982-ben született a legendás Szárnyas fejvadász (Blade Runner), amely 1993-ban felkerült az Amerika Kongresszusi Könyvtár nemzeti filmregiszterébe, ahol a „kulturálisan, történelmileg, vagy esztétikailag jelentős alkotásokat” tartják nyilván.
Háromszor jelölték a Legjobb rendező kategóriájában Oscar-díjra: 1992-ben a Thelma és Louiseért (Thelma & Louise), 2001-ben a Gladiátorért (Gladiator), 2002-ben a Sólyom végveszélybenért (Black Hawk Down). Legutóbbi filmje, a Mentőakció (The Martian) két Golden Globe-díjat és hét Oscar-jelölést kapott.
További rendezései: Legenda (Legend), Testőrbőrben (Someone to Watch Over Me), Fekete eső (Black Rain), 1492 – A Paradicsom meghódítása (1492: Conquest of Paradise), G.I. Jane, Hannibal, Hazugságok hálójában (Body of Lies), Bor, mámor, Provance (A Good Year), Mennyei királyság (Kingdom of Heaven), Trükkös fiúk (Matchstick Men), A jogász, Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings).
2003-ban lI. Erzsébet lovaggá ütötte.

JOHN LOGAN (forgatókönyvíró) írta a Gladiátor, az Aviátor (The Aviator), a Rango (Rango), A leleményes Hugo (Hugo), a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Sweeney Todd), Az utolsó szamuráj (The Last Samurai), a Minden héten háború (Any Given Sunday) és a 007 – Skyfall (Skyfall) forgatókönyvét. Háromszor jelölték Oscar-díjra, és a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya forgatókönyvéért Golden Globe-díjat kapott.

DANTE HARPER (forgatókönyvíró) volt A holnap határa (Edge of Tomorrow) forgatókönyvének egyik szerzője.

JACK PAGLEN (történet) az Alien: Covenant előtt egy megvalósult forgatókönyvvel büszkélkedhetett: a Transzcendenst (Transcendence) Wally Pfister rendezte, és Johnny Depp játszotta a főszerepét.

MICHAEL GREEN (történet) tagja volt az Emmy-díjra jelölt Hősök (Heroes) alkotócsapatának, és bedolgozott többek közt a Sex és New Yorkba (Sex and the City) és a Smallville-be. Ő írta a bemutatásra váró „Blade Runner 2049” és az új Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) forgatókönyvét.

MARK HUFFMAN (producer) 1983 óta dolgozik a filmiparban. Első nagy produceri munkája az öt Oscar-díjat begyűjtő Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan) volt. 2000-ben társproducere volt a három Oscar-díjra jelölt Sade márki játékainak (Quills), 2002-ben pedig producere az Oscar-díjas Az óráknak (The Hours). Néhány további film, amit producerként, vagy társproducerként jegyez: Corelli kapitány mandolinja (Captain Corelli’s Mandolin), Johnny English, Mamma Mia!, Eszetlenek (Cherrybomb), Z világháború (World War Z).
Ridley Scott filmjei közül a Prometheusnak executive producere, az Exodus: Istenek és királyoknak és a Mentőakciónak producere volt.

MICHAEL SCHAEFER (producer) öt évig irányította Ridley Scott gyártó cégét, a Scott Free-t, és ezalatt olyan filmek producere volt, mint a Mentőexpedíció, és a Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on The Orient Express). Jelenleg a New Regency Productions játékfilmes csoportjának elnöke.

WALTER HILL (producer) a filmszakma nagy örege. Húsz játékfilmet rendezett, köztük olyan klasszikusokat, mint a 48 óra (48 Hrs.) és a Gengszterek sofőrje (The Driver). Társproducere volt a Nyolcadik utas: a Halálnak, és producere az Alien 4.: Feltámad a halálnak (Alien: Resurrection).

DARIUSZ WOLSKI (operatőr) napjaink egyik legnagyobb operatőre; a Prometheus óta valamennyi Ridley Scott-filmben ő állt a kamera mögött.
Varsóban született, és a lodzi Filmfőiskolán tanult. 1979-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol előbb dokumentumfilmek és kisköltségvetésű független produkciók után 1993-ban forgatta első nagyjátékfilmjét, a Rómeó vérziket (Romeo Is Bleeding).
Azóta olyan filmekben dolgozott, mint A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka (Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl), A Karib-tenger kalózai 2. – Holtak kincse (The Pirates of the Caribbean: Dead Man’s Chest), A Karib-tenger kalózai: A világ végén (Pirates of the Caribbean: At World’s End), A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides), A holló (The Crow), A rajongó (The Fan), Az utolsó esély (Crimson Tide), a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street) és az Alice Csodaországban (Alice in Wonderland).

CHRIS SEAGERS (díszlettervező) Tony Scott állandó munkatársa volt, ő tervezte egyebek közt a Tűzben edzett férfi (Man On Fire), a Domino, a Deja Vu, a Hajsza a föld alatt (The Taking Of Pelham 1 2 3) és a Száguldó bomba (Unstoppable) díszleteit. További filmjei: Síró játék (The Crying Game), Ryan közlegény megmentése, Johnny English, Rumnapló (The Rum Diary), X-Men – Az elsők (X-Men: First Class), Transzcendens.

JANTY YATES (jelmeztervező) első közös filmje Ridley Scottal a Gladiátor volt, amelynek jelmezeiért Oscar-díjat kapott. Később őt tervezte a Hannibal, az Amerikai gengszter (American Gangster), a Robin Hood, a Prometheus, az Exodus: Isntenek és királyok és a Mentőexpedíció jelmezeit is. Néhány további cím az életművéből: Miami Vice, Ellenség a kapuknál (Enemy at the Gates), De-Lovely – Ragyogó évek (Delovely), Az ember, aki túl keveset tudott (The Man Who Knew Too Little), Jude, Köszöntjük Szarajevóban! (Welcome to Sarajevo), Charlotte Grey.

PIETRO SCALIA (vágó) a JFK és a Sólyom végveszélyben vágásáért Oscar-díjat kapott, a Gladiátorért, a Good Will Huntingért, és a Mentőakcióért pedig jelölték. Ő vágta a Kis Buddhát (Little Buddha), a Lopott szépséget (Stealing Beauty) és az Egy gésa emlékiratait (Memoirs of a Geisha) is.

JED KURZEL (zeneszerző) néhány filmje: Macbeth, Assassin’s Creed, Fehér isten.

A 20th Century Fox bemutatja ALIEN: COVENANT

Magyarországi mozibemutató: 2017. május 18.

Szereplők: MICHAEL FASSBENDER, KATHERINE WATERSTON, JAMES FRANCO, BILLY CRUDUP, DANNY McBRIDE, DEMIAN BICHIR, CARMEN EJOGO, JUSSIE SMOLLETT, CALLIE HERNANDEZ, AMY SEIMETZ, NATHANIEL DEAN, ALEXANDER ENGLAND
Forgatókönyv: JOHN LOGAN, DANTE HARPER
Történet: JACK PAGLEN, MICHAEL GREEN
Producer: MARK HUFFMAN, MICHAEL SCHAEFER, WALTER HILL
Fényképezte: DARIUSZ WOLSKI
Díszlettervező: CHRIS SEAGERS
Jelmeztervező: JANTY YATES
Vágó: PIETRO SCALIA
Zene: JED KURZEL
Rendezte: RIDLEY SCOTT

Facebook.com/MozICom

A magyar változat munkatársai

David / Walter – Viczián Ottó
Daniels – Kovács Patrícia
Oram – Miller Zoltán
Tennessee – Mészáros Máté
Lope – Gáspár Sándor
Karine – Pálmai Anna
Ricks – Jakab Márk
Upworth – Földes Eszter
Faris – Zsigmond Tamara
Hallett – Csík Csaba Krisztián
Ledward – Fehér Tibor
Cole – Horváth-Töreki Gergely
Rosenthal – Szilágyi Csenge
Anya – Borbás Gabi
Peter Weyland – Kamarás Iván
Jacob Branson – Dévai Balázs

Magyar szöveg – Tóth Tamás
Felvevő hangmérnök – Illés Gergely
Rendezőasszisztens és vágó – Kajdácsi Brigitta
Gyártásvezető – Gelencsér Adrienne
Szinkronrendező – Nikodém Zsigmond
Keverőstúdió – Deluxe Media
Szinkronstúdió – Mafilm Audio

A 20th Century Fox bemutatja ”ALIEN: COVENANT” MICHAEL FASSBENDER, KATHERINE WATERSTON, JAMES FRANCO, BILLY CRUDUP, DANNY McBRIDE, DEMIAN BICHIR, CARMEN EJOGO, JUSSIE SMOLLETT, CALLIE HERNANDEZ, AMY SEIMETZ, NATHANIEL DEAN, ALEXANDER ENGLAND, BENJAMIN RIGBY, ULI LATUKEFU, TESS HAUBRICH. Írta: JOHN LOGAN, DANTE HARPER. Történet: JACK PAGLEN, MICHAEL GREEN. Producer: MARK HUFFMAN, MICHAEL SCHAEFER, WALTER HILL. Kép: DARIUSZ WOLSKI. Díszlet: CHRIS SEAGERS. Jelmez: JANTY YATES. Vágó: PIETRO SCALIA. Zene: JED KURZEL. Rendezte: RIDLEY SCOTT